Kényelmesen hátradőlök. Hát itt vagyok. Mégis meg mertem tenni. - Üdvözöljük Önöket az American Airlines 925-ös, Hawaii felé tartó járatán. Hamarosan felszállunk, kérem csatolják be a biztonsági öveket – hangzik fel a stewardess hangja. Mélyen beszívom a levegőt, aztán lassan kifújom. Nyugi, Nara. Úgy tűnik sikerült a tervem. Ha ez még nem lenne elég, szerencsém is van. Körbepillantok, mindenhol nagyon sokan vannak, én is utolsó pillanatban vettem meg a jegyem, ennek ellenére a mellettem levő hely üres. Annál jobb, legalább nem kell senkivel beszélgetnem vagy a horkolását hallgatni. Az én jegyem az ablak mellé szól és bár általában elegáns vagy meglepően merész ruha van rajtam, most alkalmazkodtam a környezethez és sportosan öltöztem fel. Természestesen mind drága, designer darab. Sportcipő és melegítő nadrág van rajtam, a kapucnis pulcsi az ölemben hever, a felsőm pedig éppen a mellem alá ér, szabadon hagyva lapos hasam. Sok munkám van a testemben. A baseball sapkát is levettem már, itt már biztonságban érzem magam. Persze fogalmam sincs róla, meddig tudok bújkálni, eltűnni a családom és persze a leendő férjem, Longwei szeme elől. Biztosra veszem, hogy amint észreveszik, hogy eltűntem, nagy erőkkel nekiállnak a keresésemnek. Én meg... kivárok. Hátha nem találnak rám. Közben egy férfi az ülések számát nézi nagyon, elidőzik mellettem. Légyszi ne... csak ne ide szóljon a jegyed... – fohászkodok magamban és hát bejött, a férfi tovább megy, a hely üres marad. Longwei és én... ez viccnek is rossz. Igazából tudom, hogy egy kényszerházassághoz képest szerencsém van, láttam már a férfit és... hát na... egyébként nem zavarnám ki az ágyamból. Azt viszont biztosra veszem, hiába láttam már több képet róla a neten, személyesen biztosan nem ismerném meg. Én ebben nem vagyok jó. Egyszer egy buliban elbeszélgettem Palvin Barbival és fogalmam sem volt, miért bökdös közben a barátnőm. Hát jó, nem tudtam, hogy ő az. Hiába dolgozom a divatvilágban, ez van, arcokban nem vagyok jó. Vajon Longweit felismerném? Mindegy, szerencsére ezzel most nem kell törődnöm. Hamarosan leszállok Hawaiin és becsekkolok a Hiltonba, ahova már álnéven foglaltam szállást, megnehezítve ez engem keresők dolgát. Már azóta ki szeretném próbálni amúgy is azt a hotelt, amióta a Kellékfeleségekben láttam. Az az egyik kedvenc filmem, imádom Jennifer Anistont, szerintem nagyon jól játszik. Remélem az én sztorim is vígjáték lesz.
Nara Lockwood
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: Fly with me Vas. Nov. 17, 2024 9:10 pm
Nara & Longwei
Like the smoke
- Mr Wen? Ms Lockwood a Hawai felé tartó 925-ös járaton ül éppen - jelenti nekem egy alkalmazottam, mire csak felszalad a szemöldököm. Nahát. Ennyire menekülni akarna tőlem és a házasságunk elől hogy inkább felszállt a legmeszebbre szálló gépre? Nekem sem akaródzik ez, hiszen az életem sivár és üres és az Ojabun parancsa tölti ki, de el játszom az élőt és az embert is. - Jól van. Készítsd fel a gépet. Hawaira megyünk. Kai velem jön, alibinek - adom ki a parancsot ahogy felállok a székemből. Mint végrehajtó és cégvezető egyben, elég erős befolyásom és hatalmam van hogy elérjek egy felszállási engedélyt tíz percen belül. Pontosan utána néztem már a leendő menyasszonyomnak, és mindent tudok róla, a ruhaméretétől kezdve a kedvenc cukorkájáig. Fél órával később már a repülőn ülök hogy előtte érjek a célhelyre és öt perces pakolás után egy kis kézitáskába zsúfoltam mindent. Nem fogom hagyni hogy elmeneküljön és a szállodában sem volt nehéz megtalálni hogy milyen álnéven foglalt magának szobát, így hát jobb híján a szobájában várakozom türelmesen. Türelmesen várom hogy felérjen és kinyissa az ajtót, és csak azután szólalok meg hogy becsukódik mögötte és hallom a táska koppanását és a szoba kártya csippanását. - Nahát, már azt hittem sosem érsz ide. Mintha elfelejtetted volna az esti randevúnkat - sóhajtok fel, hiszen ma estére meghívást küldtem neki, de nem válaszolt rá. Sejtettem hogy menekülni fog, ezért felkészültem erre is. - Milyen szerencse hogy éppen itt van dolgom, és nem kell lemondanunk semmit sem, nem? - mosolygom kedvesen ahogy felkelek az ágyról, és lelógatom a lábam, ahogy felkelek. Kicsit vagyok magasabb nála, ellenben sokkal veszélyesebb.
Tárgy: Re: Fly with me Vas. Nov. 17, 2024 10:15 pm
A gép gyorsul, emelkedik és már a levegőben is vagyunk. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, ez eddig annyira simán ment, hogy el sem hiszem. A hely mellettem üres maradt, így nyugodtan tudtam utazni, végig a fülemben volt az airpodsom, a kedvenc zenéimmel repült az a jó pár levegőben töltött óra. Szeretem a repülést, de azt a sok hülyeséget, amivel jár, azt nem. A repülőtéren kilométereket kell sétálnom, mire eljutok oda, hogy átvehetem a csomagom. Persze szokás szerint az én bőrönöm érkezik utolsónak, már azt hittem elveszett. Ez egy állandó félelmem repüléseknél, mert mihez kezdenék egy szál ruhában, ráadásul bele sem merek gondolni, mi lenne, ha tényleg elvesznének a cuccaim. Szóval utálom ezt a részt, de megvan minden, még ez is sikerül, annyira büszke vagyok magamra, hogy így megoldottam egyedül ezt a nagy utazást. Vagy menekülést, honnan nézzük. Az előcsarnokban olyan hangzavar van, hogy egy pillanatra mégis elveszve érzem magam és hatalmába kerít a menekülés érzése, ki akarok menni minél előbb a levegőre és gyorsabban húzom magam után a rózsaszín bőröndöm. Majdnem túlsúlyos lett, pedig még a fele sincs benne azoknak a ruháknak és cipőknek, amiket magammal akartam hozni. Aztán kilépek. Megcsap a hawaii levegő, becsukom a szemem, arcom a nap felé emelem. Igen... itt vagyok... megérkeztem. Sofőr vár rám és a szállodáig tartó úton, mint egy kislány, olyan ámulattal nézem a tájat. Jó lesz itt. Annyi mindent szeretnék megnézni. Persze egyedül nem lesz annyira jó, de ha minden igaz, a barátnőm csatlakozik majd, ha biztonságos lesz. Csak ő tudja, hol vagyok. Magabiztosan lépek be a szállodába, nem csaltak, tényleg itt forgatták a filmet, olyan minden, ahogy emlékeztem rá. Arcomról letörölhetetlen mosollyal lépek be a liftbe, bár nem értem miért volt olyan furcsa a recepciós, de nem számít, biztos szokatlan, hogy egy fiatal nő egyedül vegyen ki egy ilyen drága lakosztályt. A mosoly még akkor is tart, amikor a szobakártyát az ajtóhoz csippantom és begurítom a bőrönöm a szobába. Az ajtó hangosan csapódik be mögöttem. Csak állok, a mosolyom lassan kezd eltűnni. Őt bámulom, ahogy lassan feláll az ágyról és nem értem... Hogy kerül ide? Megszólalnék, de nem megy, nem találom a hangom. Úgy érzem megáll az idő és óráknak tűnik pár pillanat. - Longwei... – igen, egyből felismerem a híresen rossz arcmemóriám ellenére is. Ez ő. És előttem jár több lépéssel. - Mit keresel itt? És... honnan tudtad? – a hangom szokatlan, inkább nyávogós. Ez nem is az én hangom. Ez nem én vagyok. Leveszem a baseball sapkám, már úgysem kell álcáznom magam. Inkább magam elé tartom páncélként, mintha bármit is ki tudna védeni. Szóval ezért volt olyan fura a recepciós. Legalább figyelmeztethetett volna... bár ki tudja milyen mesét adott be neki Longwei. - Randevúzni a szerelmesek szoktak, nem? Mi pedig közel sem vagyok azok, sőt – nem gondoltam volna, hogy a boldogságom ilyen hamar elrontja. Azt hittem megszöktem, hogy szabad vagyok, de ez csak egy álom volt, hiszen előttem járt, talán még el sem indultam, ő már tudta, mire készülök. De honnan? Ennyire nagy hatalma lenne? - Dolgod... na persze. Javaslom akkor intézd el gyorsan, hogy még ma haza tudj repülni. Úgy hallottam teltház van a hotelben – nem lépek közelebb, meg sem mozdulok. Nem tudom mit kellene tennem. Az is eszembe jutott, hogy kirohanok a szobából, mindegy hova, csak innen el, de mi értelme lenne? Inkább meg kellene győznöm, hogy ő menjen el. Hogy ennek semmi értelme. Keressen magának másik feleséget, aki engedelmesebb. Aki bólogat mindenre, aki azt teszi, amit mond, aki csodálja. Oké, tényleg elég... kellemes látvány, de nem gyengülhetek el. Kihúzom magam és dacosan állom a tekintetét. Nem futamodok meg előle. És nem is adom meg magam az akaratának. Nem gondolta át jól, kit akar.
Nara Lockwood
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: Fly with me Kedd Nov. 19, 2024 9:45 pm
Nara & Longwei
Like the smoke
Eszem ágában sem volt Hawaii szigetét útba ejteni de nem engedhetem meg Narának hogy elmeneküljön előlem. Az rontaná a renomém, és az Ojabun egyértelművé tette hogy feleségül kell vennem. Ok és okozatot nem adott, de nem is kérdeztem. Én magamban levontam a tanulságot hogy Narának is valószínűleg mellettem lehet a legjobb látszat élete. Longwei bőre igen rugalmas, és elragadó személyiség ahogy egy ügynökség vezetőjének kell lennie, de éjjel.... éjjel a ragadozó tör elő. A szállodában a recepcióssal már mindent lerendeztem és nem is akarom tovább bonyolítani ezt a szállás jó időre le van rendezve, mert ha már ide menekült itt is maradunk egy kis időre. Mondjuk ő nem tudja még, de majd idejében meg tud mindent. Az ágyon fekve várakozok és nem is kell olyan nagyon sokáig. - Oh hát felismersz? Mondjuk nem nehéz, tele van velem a média - vonom meg a vállam ahogy felkelek és közelebb lépek. - Én mindenről tudok Nara, ezt jobb ha már most megszokod. Előlem nem tudsz elbújni, szóval fel is adhatod de elnézem ezt a menekülési kísérletet az izgatott menyasszony nyaralási vágyának - hagyom rá kegyesen ahogy hátrasimítom a hajam azarcomból. Most éppen egészen rövid, elöl hosszabb tincsekkel. Egyszerre üzleties és laza. - Még lehetünk. De nem randevúnak nevezik az emberek azt ha két ember aki érdeklődik egymás iránt, elmennek együtt valahová? - kérdezem kissé elgondolkodva, mert úgy emlékszem ez a megfelelő szó. Közelebb megyek még egy kicsit, míg végül előtte magasodok. - Majd rátérünk arra is, de előbb azt akarom tudni, miért rohantál az eljegyzés hírére hetedhét határon át. Jó, Hawaii nem olyan rossz, de nekem eszembe se jutott volna ilyen kellemetlen helyre jönni nagy rohanásomban - sóhajtok, nyilván fogalma sincsen a menekülés szabályairól, és hogy mi mindenre kell figyelni hogy ne bukjon le az ember. Hogyan adja ki magát teljesen más embernek, mint aki. - Szóval miért is ez a fene nagy rohanás? - szegezem neki a kérdést hogy csapdába ejtem a csukott ajtó és köztem. Érzem az illatát és ahogy belélegzem nem kell semmiféle szerepet játszanom hogy megkívánjam. Végül is az enyém lesz. Idő kérdése csupán, de az enyém.
Tárgy: Re: Fly with me Szer. Nov. 20, 2024 9:43 pm
Longwei & Nara
Like the smoke
A legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy igazán jól szórakozzak és elfelejtsem, hogy mibe akarnak belekényszeríteni. A családom hozzá akar adni egy ismeretlen férfihoz. A gondolatra még mindig felháborodok magamban. Nem hiszem el, hogyan képesek ezt megtenni velem. De ami ezután történik, arra még ennyire sem vagyok felkészülve. Ahogy belépek a szobába, egyből megdermedek. Úgy érzem a tudatalattim is cserben hagy. Elzsibbadok. A mögöttem becsapódó ajtó hangja húz vissza a jelenbe. Felismerem a testemet átjáró érzés. Félelem. De nem tőle félek, nem hiszem, hogy bántana, a történtek ellenére sem. Hiszen kellek neki. Tele vagyok kérdésekkel és nincs aki megválaszolja legalább egy kis részét. Ez ő. Nem kétség, hiába nem vagyok jó az arcfelismerésben, most semmi kétség nincs bennem. - Miért ne ismernélek fel Longwei? – nagyot nyelek, idegesen egyik lábamról a másikra állok. Ez így nem lesz jó. Uralnom kell a testem, nem akarom, hogy megérezze, mennyire tartok... Tőle? Nem tudom. Lassan jön felém. Ő persze magabiztos és szexi. Igen, sajnos szexi. - Na jó, itt azért álljunk meg egy pillanatra – felemelem a kezem védekezően, remélem, ezzel sikerül egy kis távolságot tartanom. - Nem menekültem. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni és gondolkodni. Hát remekül sikerült – húzom el a számat. - Innentől mindig ez lesz? A nyomomban leszel? Még a fürdőszobában is? – már most úgy érzem, nagy súly nehezedik rám. Pedig ez még csak a kezdet. Nem, még az sem. Ez csak az előjáték. A szeme lángol és az én szívem zakatol. - Úgy érzem magam, mint a múlt században. El tudod ezt képzelni? – végülis jobban belegondolva lehet, hogy neki is pont annyi kedve van velem lenni, mint nekem. Ebbe eddig még bele sem gondoltam. - Egész életemben azt csináltam, amit akartam, erre a családom hátba támad és egyszerűen... megmondja nekem, hogy innentől kivel és hogyan éljem az életem? Ez őrület – a heves reakcióm közben szinte észrevétlenül jön közelebb. Az egész testemben lüktet a vér. - Szóval ez nem menekülés és nem nyaralási vágy. Csak gondolkodni akarok – próbálom menteni a menthetőt. Biztos vagyok benne, tudja, hogy el akartam tűnni. Olyan, mintha átlátna rajtam. Mintha azt is tudná, éppen mire gondolok. Egyszerre ijesztő és izgató. - De, úgy hívják. Csak szerintem mi nem érdeklődünk egymás iránt, ez csak egy kényszer. Azt nem randevúnak hívják – sóhajtok fel. - Most komolyan... Neked ez így jó? Te beletörődtél? Vagy te akartad? – zúdítom rá a kérdéseimet. Közben megáll előttem, a szemembe néz. Nem lesz ez így jó. Olyan átkozottul dögös. Nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek vagy ne. Jobb, mintha egyáltalán nem tetszene, de ettől sem lesz sokkal egyszerűbb, hogy ilyen hatással van rám a közelsége. - Hawaii nem kellemetlen – vágom rá dacosan. - Illetve... még nem volt alkalmam körülnézni, de eddig tetszik – pontosabban tetszene, egyedül. - A kedvenc filmem itt játszódik. Ennyi a nagy titok – vallom be lesütött szemmel, inkább a szőnyeget bámulom. Kell egy kis idő, amíg összeszedem magam. - De még nem válaszoltál. Hogy találtál rám? – a kérdés sok, válasz viszont alig van. Nem érzem magam túl jól attól a ténytől, hogy testem az ajtó és az ő teste közé szorul. Már nem csak a lelkem, a testem is csapdában érzi magát. De ami a legnagyobb gond, az az, hogy annyira nem akarok már menekülni. Idegesít a bizsergés, ami uralja a testem. - Benne vagy a személyes teremben...– mélyen a szemébe nézek, de nem megy sokáig. Tartok tőle, hogy észreveszi, mennyire nem közömbös már. Oldalra fordítom a fejem inkább, de a mellkasom olyan gyorsan emelkedik és süllyed, mintha hegynek fel futottam volna. - Beszéljük meg ezt máshol – vetem fel, amint meg tudok szólalni. Kiszáradt a szám és úgy érzem, minél távolabb kell lennem tőle.
Tárgy: Re: Fly with me Szer. Nov. 20, 2024 10:43 pm
Nara & Longwei
Like the smoke
Semmi időm és kedvem nem volt erre az utazásra, de mégis eljöttem. Most, még a legelején kell lefektetnem a szabályokat. Hogy én mindent tudok előre, és mindennek elébe tudok menni. Jól értesült vagyok, mert több vagyok mint egy népszerű csillogó arc és gazdag milliárdos. Az vagyok, és mégis... valahol szegényebb vagyok a templom egerénél is. Ha az Ojabun azt kérné, az utolsó centig eldobnám az összes pénzem. Megvonom a vállam ahogy közelebb kerülök hozzá. Tudatában vagyok annak hogy hogy nézek ki éppen és kinek kell lennem. - Eddig csak egyszer találkoztunk, talán nem tettem rád akkor elég mély benyomást, nem tudhatom - mert egyszer futólag találkoztunk amit nem is lehet igazán találkozásnak nevezni. Mindenesetre megegyeztem a szülőkkel és hogy ez áldás vagy átok, majd ki fog derülni, és valószínűleg sokáig sem fog tartani ha megneszelia sötétséget ami én vagyok az éjszakában. Egy árnyék. - Aha, Nyilván. Tudtad hogy este érted megyek hogy vacsorázni menjünk, de ahelyett hogy felhívtál volna, és megmondtad volna hogy nincs kedved ma, eljöttél egészen Hawaii-ig. Persze, teljesen nyilvánvaló hogy nem menekülés volt - bólogatok, ahogy felhúzom a szemöldököm, mert én meg most jöttem le a falvédéről ahol eddig matrica voltam. Aha, persze. - Amennyiben felnőtt módon tudjuk ezt kezelni nem. De a választás java része rajtad áll, mert nekem nincs kifogásom a házasságunk ellen - válaszolok neki ahogy panaszkodni kezd, és csapdába ejtem szép csendesen. Ragadozó vagyok, ebben vagyok a legjobb. - Kivel. A hogyan az viszont rajtunk múlik és bármennyire is hihetetlennek hangzik, békés házasságot szeretnék. Van az életemben éppen elég konfliktus helyzet nem kell veled is. Remélem ezt te is be fogod látni - támaszkodom ott mellette és hallgatom, de az egyik kezemmel kinyúlok és megérintem az arcát, és lejjebb simítok a nyakára. - Akkor gondolkodj itt. Két hétre előre ki van fizetve all inclusive. De itt maradok veled - kötöm ki hiszen ez akár még egy jó kis egyezség is lehet. Én és a leendő feleségem. A szívem legmélye jéghidegen dobban, semmit nem mozdít meg benne a téma. - Ha jó lenne nem érdekelne, és nem jöttem volna ide, csak egyszerűen utánad küldtem volna az egyik emberem hogy akár zsákban is de hozzon haza - sóhajtok fel ahogy nem akarok kijjebb kerülni az aurájából, így legalább feszélyezve érzi magát egy kicsit. - Oh? És melyik lenne az a film? - kérdezem az érdeklődés minden jele nélkül. Nem igazán vagyok a filmes alkat és biztos valami buta rózsaszín film lesz az. - Én mindig megtalálom azt akit keresek. Mellesleg merem feltételezni magamról hogy nem vagyok egy vadállat és lehet velem beszélni szóval örülnék ha a jövőben az orromra is kötnéd ha mész valahová - persze kap kíséretet is, de ő arról nem fog tudni. - Benne vagyok - értek vele egyet, és nem sietek kimenni onnan. - Zavar esetleg? - hajolok közelebb hozzá.
Ezt nem egészen így terveztem. Nem, már kicsit sem az zavar, hogy egyből rám talált és előbb ért ide, mint én. A nagyobb gond az, hogy valami egészen különös vonzást érzek, valamit, ami szokatlan és... egyelőre nem is tudok tenni ellene. Kényszerítenem kell magam, hogy legalább ne látszódjon annyira rajtam. Mi ez az egész? Miért van rám ilyen hatással? Ha eddig úgy gondoltam, menekülni kellene, hát most aztán tényleg szükségem lenne rá. - Jó nyertél... de ne szokd meg. Nem menekültem, de eljátszottam a gondolattal, hogy talán, ha ide jövök, nem kell hozzámennem egy idegenhez. Semmi bajom veled, de... a házasság nem szerepelt a terveim között egyelőre senkivel – vallom be végül, mert eléggé egyértelművé vált számomra, hogy átlát rajtam. Fogalmam sincs miért. Nem hazudok túl jól, de ennyire rosszul sem, hogy még ki sem mondtam semmit, már tudja, hogy igazat mondok vagy nem. - Örülök, hogy legalább neked nincs kifogásod ellene – csattanok fel kissé. - A pasik nem szoktak rózsaszínben álmodni, ha esküvőről van szó, de a csajok igen... Már gyerekkorom óta tudom milyen esküvőt szeretnék – sóhajtok fel, bár erről senkinek nem beszéltem, nem szeretem kimutatni az érzéseimet. Szuper jó döntés a leendő férjemmel kezdeni, tényleg. - Békés? Nem akarsz fogva tartani a házban? Nem akarsz mindenhova elkísérni és nem kell minden percemről beszámolnom? – mit is gondoltam... Megdöbbent kicsit, amit mond, mert biztosra vettem, hogy egy házasság, ami így kezdődik, mindenről szól, csak a békéről nem. Kicsit megnyugszom. Nagyon kicsit.... A közelsége nem segít rajtam. - Hogy mi? De... Longwei, erre semmi szükség... Ráadásul két hét? – hát ezt nem hiszem el. Ügyes vagy Nara. Nem elég, hogy nem tűntem el előle, még itt is maradhatok, összezárva a leendő férjemmel egy lakosztályban. Az sem könnyíti meg a helyzetem, hogy végigsimít a nyakamon, amitől megmerevedek, levegőt sem merek venni és kizárt, hogy ne venné észre, hatással van rám. - Itt? Ebben a szobában? – teszek egy gyenge próbálkozást. Le merem fogadni, hogy élvezettel fog válaszolni erre a kérdésemre. Egyre inkább csapdába esek, teste egyre közelebb van az enyémhez. - Zsákban? Nem vagy vicces... – próbálom elterelni a figyelmem, de őszintén, aggódom. A tekintetében látom, hogy nem viccel, képes lenne... Mire is? Nem akarok belegondolni. A testem önálló életet él, nem fél attól, hogy zsákban végzi, hálátlan, olyan érzések indulnak el benne, amiknek nem lenne itt a helye. Bizsereg mindenhol. - A film... Nem lényeg, úgysem hiszem, hogy ismered. Nincs benne se vér, se erőszak – szúrok oda neki, ne érezze már annyira nyertesnek a helyzetét. - Nem vagy vadállat? Örömmel hallom... Bár most pont úgy nézel ki, mint aki az áldozatára vár – mondom ki, amit gondolok. Hát lehet nem kellett volna, de megőrülök a közelségéről és már az ajtóhoz nyomódik a testem, nincs tovább menekülési lehetőségem. - Nem zavar. Csak nyugodtan – füllentem. Minden erőmre szükségem van, hogy a hangom ne remegjen és álljam a tekintetét. Próbálok dacos és magabiztos lenni, de egyre kevésbé megy. Mintha minden lépéssel, ahogy közelebb jött, egyre jobban lemeztelenítette volna a lelkem. - Viszont, ha már eljátsszuk itt a boldog párt, akkor igazán segíthetnél bevinni a bőröndöm a gardróbba. Aztán szeretnék lezuhanyozni, hosszú volt az út – és szeretnék kicsit egyedül lenni, hogy rendezzem a gondolataim és lecsillapodjon kicsit bennem ez a szokatlan érzés, amit Longwei közelsége kelt bennem. - És a te cuccaid? – próbálok körbepillantani a szobában, de csak egy kisebb táskát látok. - Ennyi? Két hétre ennél több kellene, nem? – szerintem ezt nem gondolta át. Mit akar itt velem csinálni két hétig? Jobb nem belegondolni, még a végén elpirulok az illetlen gondolataimtól.
Kezdőlap
