Sok mindent mondhatnék magamról, de azt biztosan nem hogy nyugodt, boldog és kiegyensúlyozott lenne az életem és a családom. Nem, ezzel most amúgy nem sajnáltatni akarom magam, úgyhogy meg se próbálj azzal jönni hogy "Jajj szegénykém" meg hogy "De rossz lehet neked". Jah eléggé, de nem érdekel, mert nem hagyom hogy ez mindent elcsesszen amit el lehet. Az életem csak rajtam múlik és én élek is vele. Nem a legjobb életet de azért próbálkozok, és teszem amit tudok, hogy ha már ilyen önnevelőnek kell lennem, mert lássuk be anyámékra nem számíthatok.
Egyszerűen remek szülők, mit ne mondjak. Anya egy lecsúszott színésznő akit nem fedezett fel Hollywood és szerintem ebbe zizzent meg és kezdett el inni, míg apám egy ideig próbálta féken tartani de már nem igen tudja, és hiába is igyekszik. Ő az akivel kevésbé vagyok rosszban, mert eléggé apás vagyok. A mutternek meg ez is fáj hogy apámmal beszélek nagy ritkán, de... Hát nem sok kedvem van otthon lenni, ezért sokstor vagyok úton, és utazok a városban csak úgy just for fun. Addig sem kell a hisztit hallgatni, és jah előforfordult az is hogy az iskola mellé jártam inkább. A tanulás nem erős oldalam, de ha békén hagynak akkor különösebb gond sincs vele és kifejezetten megy az irodalom és a töri, és persze rühellem a reálos tárgyaimat.
Ha olyan sok barátom lenne azt mondanám hogy parti állat vagyok, de kb kettő van fizikálisan, és tucatnyi szerelmem. Zenészek, modellek, színészek... Kövezzenek meg de Ian Sommerhalder nézése még engem is le tud venni al ábamról. Elég nőies vagyok, és szeretek olykor a fodrásznál dekkolni és színezni a hajam, vagy különféle sminkeket kipróbálni hogy a tanáraim agyára menjek vele meg a feketére lakkozott körmeimmel. Mégis, nem vagyok az a lúzer típus akit elkerülnek a srácok, és akad is valaki aki egszen.... hát nem tudom. Flörtölünk, és volt pár szép éjszakánk de biztos hogy nem fogom pasimnak tartani és nevezni, ahhoz azért nem elég jó, de... ha bajba keveredek és felhívom nem hagyja szarban a seggem, és ez nekem elég. Ugyanúgy én is megyek ha neki van valami baja és kell egy "féltékeny barátnő" vagy bármi más segítség. Rush az igazi barátom, mert létezik fiú-lány barátság én azt mondom.
Alapvetően beszédes vagyok ha azt veszem észre hogy valakit tényleg érdekel a személyen és nem csak úgy muszájból vagy nincs jobb alapon szól hozzám. Nagyon otthon vagyok a zenészekben és nyílt titok hogy ha Kurt Cobain még élne, biztos ő lenne életem párja. Cortney Love meg kapja be. Azok a szemek, te jó ég. Imádom. Elég  sok féle stílust hallgatok, és néha még magam is gitározom egy kicsit. Nem vagyok benne profi, de a kedvenc számaimat el tudom játszani bár biztos hogy nem ebből akarok megélkni de ettől még néha jó pengetni egy fülhallgatóval.
Valamennyire tudok főzni és korcsolyázni de... már nem igen van akivel elmenjek, egyedül meg nem poén és Rush nem tud siklani a jégen, de még a járdán sem.
Van egy pasi.... egy pszichológus akihez járnom kell antiszocialitás, családi zavarok és viselkedés miatt, de nem igazán érdekelnek az órák. Ellenben az a doki igencsak sármos. ÉS már nem is látni rajta a jeggyűrűt, ami azt jelenti hogy válik. Hm, ez egy esély nekem... Jah igen, azt mondtam már hogy az idősebb csávók jönnek be? Johhny Depp, Robert Downey Jr ?

Micsoda hülye teszt ez....  Semmi kedvem sincsk itölteni és még akkor sem, ha a szexi doki adta fel úgymond házifeladatnak, miután nem voltam hajlandó megszólalni és csak szurkálódtam. Nem is értem magam, miért szedtem elő, jah de... Mert tényleg nincs kivel beszélgessek....


1) Mesélj az életedről és a családodról. Kikből áll és hogy viszonyulsz hozzájuk? Ők hogyan viszonyulnak szerinted hozzád?

Mit is mondhatnék az életemről? Van. Zajlik, és javarészt én alakítom magamnak, mert senki nincs aki esetlegesen tudna benne támogatni vagy segíteni. A szüleim, hehh, hát rájuk nem igazán számíthatok bár azért apámmal egészen beszélőviszonyt ápolok. Anyámmal már rég nem próbálkozok és szerintem amúgy ez is böki a csőrét, de nem érdekel. Eljátszotta a belé vetett bizalmam és inkább nem idegesítem magam fel miatta. Már rég az idegosztályon lennék. Amit persze nem akarok.
Bizonyára nem voltak mindig ilyen szörnyűek, de én már ilyennek ismertem meg őket, amikor kiléptem a kicsi gyerekkorból és próbáltam normális lenni mint a többi gyerek, de rá kellett jöjjek hogy anyámék nem azt csinálták mint a többiek szülei és nem is érdekeltem őket annyira. Mármint ezt sosem mondták ki akkoriban, de éreztem, és van amit a gyerek egyszerűen csak megérez mindenféle logikusság nélkül.  
Mondjuk, nyilván meg is van az oka, de erre is csak később jöttem rá. Első vagy második osztályos lehettem, szóval effektíve kicsi, és hercegnőnek akartam öltözni a farsangi bálon és anyának kellett elhozni a ruhámat amit kinéztünk. Anyát nem érdekelte a dolog, és apám jött rá aznap reggel hogy délután farsang és nekem nincs ruhám, és semmim, és ő hozott nekem egyet de neem azt a rózsa-barack színt amit kinéztem, és volt is nagy hiszti. Apa mentette a menthetetlent, de anya csak rám förmedt hogy örüljek hogy van egyáltalán ruhám, és így azt hiszem ott törött el bennem valami anya felé. Az este meg lett mentve, de a gyermeki lelkem nem. Ez így elég jó kezdet volt hogy elvesztsem azt a kevés csodálatot is ami a gyerekek sajátja a szüleik felé.
Anyám egyértelműen nyűgnek tart a nyakán, és  szerinte én csesztem el az amúgy sem létező karrierjét, és pont rosszkor jöttem. Szerelmes lett - állítólag - apámba és rajta látszik is amúgy hogy régen baromi jó pasi lehetett de az évek sokat koptattak rajta de néha még mindig képes azt az illúziót kelteni hogy nem egy puding... Szóval anyám miatt igazából az apám áll hozzám közelebb és a hercegnős dolog inkább amazonosba fordult. Apám amazon hercegnője lettem, és nekem jó volt így.

2) Mi volt a szüleiddel való kapcsolatod legsarkalatosabb pontja? Mi történt akkor?

Mi is volt, mi is volt. Jah, azt hiszem a felesleges szexuális felvilágosítás óra csapta ki a biztosítékot tizenhat éves koromban, amikor mint minden kíváncsi tinit engem is érdekelni kezdett a Férfi. Valahogy ez tabu lett, de hát engem ez nem érdekelt, és így jobb híján Rush volt az akivel először... és nem utoljára. Felfedeztük egymást, és nem tudom már hogyan derült ki hogy nem vagyok apáca és nem pókhálósodom. Csak arra emlékszem hogy iszonyú botrány volt, és apa meg akarta verni Rusht és alig bírtam visszatartani, hogy ne bántsa mert nem csak az ő hibája vol,t hanem az enyém is. Vagyis, fenét volt hiba, és azt hiszem akkor szájaltam vissza úgy istenigazán először hogy bezzeg ha őket érdekelte volna hogy mi az amit kérdezek és elmagyarázták volna felnőtt ember létére, akkor most nem lenne ez a helyzet. Apám ledöbbent, és azt hiszem csalódott is egy kicsit, és a lázadó külső és pofa alatt azért valahol... rosszul is esett. Még most is emlékszem rá, olyan arca volt mintha fizikailag megütöttem volna, és arra is emlékszem hogy két napig zokogtam Rushnál. Az ő családja fogadott be félig meddig, és az anyja egy tüneményes nőszemély.

3) Mi volt a legszebb élményed a családoddal kapcsolatban?

Hááááát mittomén. Olyan régen volt már jó élményem velük hogy... talán apámmal volt, amikor felhívtam az éjszaka közepén hogy rosszul vagyok. Úgy volt hogy Rushal kirándulni megyünk a szüleivel egy kis hétvégi kempingre de mielőtt elindultunk volna éjjel rosszul lettem, és belázasodtam és ki akarták hívni rám a mentőket, de nem akartam és inkább felhívtam apát  sírva a fejfájástól hogy rosszul vagyok, és fáj minden porcikám, és hallottam hogy suhog minden, ahogy gondolom felkelt az ágyból, és átesett mindenen és öt perccel később a motor indulását is. Rush jó fél órányira lakik tőlünk kocsival, de meg sem tudom számolni hogy hányszor sétáltam le a távolságot. Apám mégis.... mégis eljött értem, pedig tudtam hogy megbántottam még korábban a veszekedéskor és ezzel... azért valahol nőtt is a szememben és nem tekintem ősellenségnek mindenképpen.  Egész éjjel velem volt, és valahogy jól esett...
Szar élmény volt olyan betegnek lenni de.... legalább apám értem jött és hazavitt. Aztán végül is a kempingezést is bepótoltuk Rushal. Soha többé nem szexelek sátorban, iszonyú kényelmetlen... minden nyomja az ember hátát, a kavicsok, fűcsomók...

4) Milyen zenei irányzatokat kedvelsz?

Hm, mindent ami rock, és emo és goth és .... tulajdonképpen, tök mindegy, csak tetszen. Legyen egy dallama és ne konstans hörgés legyen, azt valahogy nem bírom, de meghallgatom én a musicel zenét is a Metallica mellett, vagy éppenséggel elfér némi Nirvana a Foo Fighters és Adam Lambert mellett is. Mikor milyen kedvem van, azt hallgatom, de... ha alapvetően magam alatt vagyok jellemzően egyféle zenét hallgatok, mégpedig Green Dayt vagy Linkin Parkot. Valahogy átjönnek ezek a számok, és a hangulat de a Korn is.... Johnaton Davis... Vagy a Relentless... Motionless in White...

5) Milyen számodra egy "erős ember"?

Hát.... azt hiszem talán mint Mr. Tenner. A történelem tanárom. Az egyik legjobb tanár akit ismerek, és azt hiszem ő az egyetlen aki rájött arra hogy ha nem baszogat folyamatosan a kinézetem miatt és hogy néha kések az órájáról, aki értékes dolgozatokat tud szerezni tőlem, és érdekes tartalmakkal teletűzdelt beadandókat. Azzal hogy hagyta hogy a saját magam stílusában írjak és viselkedjek, egyfajta szimpátiát váltott ki belőlem, és sokszor maradtam óra után kérdezgetni és mindig mesélt valamit, és hozzá tette hogy ha érdekel a téma, akkor hol találok még róla többet, mert ő sem tud mindent, ellenben tudja hol keressek hogy találjak. Azt hiszem ezzel a hozzáállásával vett meg igazán, hogy mindig motivált valamivel úgy, hogy nem is feltétlen tudta és sohasem mondta el hogy több tanulmánya is megjelent már szaklapokban, de amikor megkérdeztem hogy ezt tényleg ő írta-e, azt mondta hogy igen, de mivel senki nem olvas szaklapokat nem is volt értelme hogy megemlítse és nem gondolta volna hogy egyszer megtalálom. Szerény, de magabiztos ember és kedvelem azért mert ilyen. Nem nagyzol, és nem akar többnek látszani mint ami. Történelem szakos tanárnak, aki szeret tanítani és szeret diákokkal foglalkozni. Őt kedvelem az egész tanári karbóla legjobban, és ő látta egyedül, amikor a sportszertárban borultam ki egy ritka pocsék és feszült hosszú nap után. Adogatta a zsepit, és az irodájában főzött nekem egy teát, és nem faggatott, nem ítélkezett csak mesélt. Ő hiányozni fog ha végre lezárom ezt az évet is, és túlélem a szalagavató éjjelét is.

Asszem valahol itt unom meg a kitöltögetést, és elhajítom gömbóccá gyűrve az egészet a fenébe, nincs nekem ehhez elég türelmem... Meguntam, elvesztettem az érdeklődésem, inkább írogatok valami mást...