Mogorva és nem túl bőbeszédű vagyok, de ha mégis megszólalok akkor meglepően értelmes mondatok hagyják el a számat. Nem beszélek sokat, mert a munkámhoz ez nem kell. Gyakran olvasok, mert a könyvek nem ítélkeznek semmi és senki felett. Csak visznek tovább egy kitalált főszereplő történetével. Megnyugtató. Elég magas vagyok, és széles testben is, hogy jól beváljak erre a munkára. Változatosságot akartam, és amikor felkerestek, nem gondoltam volna, hogy fenekestől felforgatja az életemet ez az egyszerű munka. Nem szeretem alapvetően a felhajtást, a túl sok embert, és a figyelmet. A harcot is, azért vállaltam be, mert nem érdekelt más. Itt minden feszültségemet ki tudtam adni. Nekem ez a hobbim, az olvasás mellett. Alapvetően az elutasító külső alatt, egy nagyon is szeretetre vágyó ember lakozik, de tudom,hogy ez az én esetemben nem olyan egyszerű. Bizalmatlan vagyok, ezért nehezen, és lassan nyitok. De aki a barátom lesz, azt örökre annak is tartom, amíg át nem vág. Szeretem a kényelmes ruhákat, és igazából bármi jól áll nekem, noha szerintem a jelenlegi főnököm örömére vall ez a méret, mert sokszor fenyeget azzal ,hogy tervez nekem valamit. Nem mondom, jó a munkájában, de néhány ruháját még csak fel sem venném. Kevesen tudják, de szeretem a puha holmikat és a jeget, leginkább valamilyen négy lábú állat tudja megtörni a közelemben.

Szertem:

• a háziállatokat, különösen a nyuszikat
  
• A télifagyit
  
• hideg téli estén a kandalló előtt ücsörögni (jó volna, ha lenne is kit ölelni közben)
  
• könyveket olvasni
  

Nem szeretem:

• a lustaságot
  
• a szétszórtságot
  
• a hóbortosságot
  
• és ha valaki töketlen (A főnököm, edzésben tart, mert mind a négy jellemzés illik rá)
  

Győztem! Kiütéssel győztem. Meg kell halljam a gongot, hogy tényleg felfogjam és nehogy leüssek a bírónak is, ahogy a gumikesztyűs kezével feltartott kézzel megérinti a karomat. Ilyenkor fel vagyok spannolva, az adrenalin csak száguld bennem, megállíthatatlanul. Kell egy kis idő, hogy megnyugodva biccentsek, és én is feltartsam a kezemet megadón. Kemény harc volt, az edzőm nem sokat teketóriázott, berakott a második alkalommal az első versenyemre. Lemértek, és azóta, négy éve itt vagyok. Szeretem, mert kb alig érek rá, és nem foglalkozom a magánéletemmel sem. Ez legalább leköt, az edzések, és a felkészülés. Most már itt vagyok, a terapeuta gyúrja át az izmaimat, amikor kopogtatnak, az edzőm és én az ajtó felé pillantunk. Meglepetten vesszük észre a rikító hajszínű embert. Nem tudom, hogy mit akarhat tőlem. A különös gothba hajló kinézetével, és kíváncsian pillantottam fel, a masszázs ágyon ülve. Fürdés után voltam valamennyivel, így csak a derekam köré kötöttem egy fürdőlepedőt.
Ő elmondta, hogy mit akart, én meg csak ültem, és döbbenten végi hallgattam, rendben, hogy egy volt kollégám ajánlott, és csak azért nem látszik a tetoválásom, a seregből, a félmeztelen testemen, mert a derekam környékére varrattam. Mindenki választhatott, én oda varrattam az egységünk emblémáját, noha efelől is érdeklődött. Értetlenkedve küldtem el, noha otthagyott nekem egy névjegykártyát. Végül két héttel később kerestem fel. Komolyan kíváncsi voltam ,hogy miért alkalmazna engem, egy olyan alakot, akit az ufc rajongók többsége felismerne esetleg mellette. Mire jó ez? Tisztában voltam vele, hogy ez egy munka. Ha jól csinálom stabil, hosszútávú, unalmas munkahely lehetne, de nem szeretem az unalmat. Meg az egyhelyben ácsorgást. Az első közös interjú alkalmával, majdnem elküldtem a fenébe, pedig nem vagyok az a fajta ember, aki elveszíti a hidegvérét.
Két nappal később az előző testőr, a seregből a haverom hívása volt az, ami a testőrködés felé billentette a mérleget, így felhívtam. Megbeszéltük a találkozót. Most más színű volt a haja. Az íróasztala úgy festett mintha taposó aknát telepítettek volna rá, és épp belenyúlt a közepébe, épphogy nem szálltak papírok, szerte-szét.
- Fél év próbaidő, ez idő alatt, bármelyikünk felmondhatja a szerződést. Tudni akarok mindenről, mindenféle levélről, ami gyanúra adhat okot. – húzom fel a szemöldökömet figyelmeztetőn. – Nem pedig az ex kollégám információi alapján szeretnék dolgozni. Valamint, bár bejelentettem azt, hogy felfüggesztem határozatlan időre az ufc-s tevékenységem. Ha ezzel kapcsolatban van valami teendőm. Nálam is prioritást élvez, hogy megfelelően kivonulhassak, teszem azt. – még ezekbe a feltételekbe is belement, noha csak harcolni látott eddig. Vagy nagyon be lehet rezelve, bár nem látszik rajta, vagy egyáltalán nem érdekli Chaol Christian Callahant az, hogy mennyit fizet a személyi testőrének.

[Fél évvel később]

A szerződés automatikusan hosszabbodott, én nem szóltam ,hogy problémám van, ő sem szólt ,hogy az lenne, így gyakorlatilag most is a testőre vagyok, és szép csendben bekúszott az irányításom alá az irodája védelmi feladata is. Szerencsére elektro műszerész végzettségem van, így némi túlzással, de cipőfűzőből is tudok kábelt fabrikálni, az ő örömére. Ha elegem van belőle, és idegesíteni akarom, akkor magázni kezdem, amire felhúzza magát, de legalább megérdemli. Ne csak ő táncoljon az én idegeimen.

[Egy évvel később]

Szarban vagyok, mert megkedveltem ezt a marhát, de ő a főnököm, és egy testőr feladata minden külső tényező kizárásával, védeni a megbízóját. Ez… Pech. Ráadásul, amióta én vagyok a testőre, én is kaptam fenyegető leveleket, de egyelőre a kapcsolataim ellenére sem sikerült kitalálni, vagy rájönni, hogy ki küldheti ezeket. Mert, nem hasonlít egyik se a másikra, a szöveg is váltakozik olykor-olykor. Vagy ragasztott, vagy nyomtattatott. De lehet ez egy idióta divatrajongótól is, mindenesetre, nem árt odafigyelnem.