Tárgy: Will you marry me? Szer. Nov. 13, 2024 11:51 am
Az egészből már most elegem van, nem értem miért ilyen problémásak a nők. Van némi indulatkezelési problémám, szakmai ártalom. Mármint nem marketing szakmai. Persze nőt soha nem ütnék meg, de Sophia jobban tette, hogy ahogy jött, úgy ment is, mint egy cunami, rám zúdítva a hülyeségét. Kizárólag azért nem kezdek dühöngeni, mert egyből eszembe jut a megoldás. Ha tudná ez a hülye r.bi, mekkora szívességet tett nekem. Az üzlet az üzlet, így pedig nekem sem kell eljátszanom otthon a boldog férjet, elég lesz csak a külvilág felé színészkedni. Hogy ez nekem miért nem jutott eddig eszembe. Hát igen, nekem mindig jó ötleteim vannak. Elégedetten vigyorgok, amikor a titkárnőmnek, Aelinnek kiabálok, hogy jöjjön be az irodámba. A hatalmas íróasztalom szélének támaszkodva, összefont karokkal várom és ahogy belép, rosszfiús félmosollyal mérem végig tetőtől talpig. Hm, jó lesz. Sőt… nagyon jó. Eddig miért nem vettem észre, hogy ennyire szexi? Kivárok kicsit, mert sejtem, amint felteszem a kérdést, újabb vihart rántok magamra. - Be kellene menned a városba. Vásárolni – eddig ebben semmi különös, kértem már tőle ilyesmit. Bár férfi vagyok, a ruháimat és a cipőimet magam veszem, mert kényes vagyok rájuk. Egyedi, márkás, kényelmes… sok szempontnak kell megfelelni. Ráadásul nem is nagy munka, a divatházak kényelmes fotellel és pezsgővel várnak, nekem csak rá kell mutatnom, mi tetszik. De ha valami bevált és csak egy ugyanolyan darabra van szükségem, biztos nem fárasztom magam ezzel. Az már Aelin dolga. Még a boxerem is ő veszi. Mindig ugyanazt. Szerintem azt is ő vette, ami most van rajtam. Igazából le is vehetné rólam, de próbálom visszaterelni a gondolataimat az eredeti témához, ennek nem most van itt az ideje. De eljutunk majd oda is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem nő még nem mondott nemet. - Válassz egy esküvői ruhaszalont, nekem mindegy melyiket. Csak azt ne, ahol Sophia volt. Tudod melyik az, nem? – választ nem várok, hiszen mindent tud. - Vegyél magadnak egy szép, de nem túl kihívó, elegáns menyasszonyi ruhát – ekkor közelebb lépek, a tárcámból előveszem a bankkártyám és átnyújtom neki. - Egy hét múlva a feleségem leszel. Az esküvő leszervezve, neked csak a… csajos dolgokkal kell foglalkoznod. Ellenvetés nincs, jó shoppingolást bébi – persze, mindent ő szervezett, legalábbis ő tartotta a kapcsolatot Los Angeles legjobb esküvőszervezőjével. Olyan elégedetten vigyorgok, mint aki most nyert egy nagyobb összeget. Ezt jól kitaláltam. - Vagy hívd fel az esküvőszervezőt és menjetek együtt. Nekem mindegy, csak oldd meg. Ja és ne felejtsd el, mosolyogj, boldog menyasszony vagy – talán ezt már nem kellett volna mondanom, mert látom rajta, elsőre nincs oda az ötletért. Pedig szerintem nincs olyan nő a városban, aki ennek nem örülne.
Cassian Cooper
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
4
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: Will you marry me? Csüt. Nov. 14, 2024 10:52 pm
Cassian & Aelin
Like the smoke
Nem tudom mi történik a színfalak mögött, de nem is vagyok rá kíváncsi. Jobban elfoglal hogy kitaláljam mit főzzek a héten, és legközelebb hová próbáljam meg elcsábítani Rickyt magammal. Jah meg vásárolni is kell, és bevásárló listát kell írjak mert elfogok felejteni valamit és az nem lenne jó. Összerezzenek ahogy Sophie üvöltözni kezd bent, de nem hallom miről, és csak azt látom amikor paprikavörösen és dühösen kiviharzik, pont úgy ahogyan érkezett is egy fél órával ezelőtt. Ahhoz képest jó sokáig bírták bent egymással. Nem értem hogy lehet ilyen nője egy ilyen férfinak mint a főnököm. Persze, nem rossz pasi de nem estem tőle soha hasra és nem is szerettem bele úgy mint a fél cég. Nekem vőlegényem van és komoly terveim vele, és hűséges vagyok. Alig hogy erre gondolok, meghallom a nevem. - Megyek! - válaszolok hangosan, és felveszem a tollam meg a noteszem hogy jegyzetelhessek mire vágyik éppen ez a kivételesen nehéz természetű férfi egy ilyen veszekedés után. - Jó, elmegyek vásárolni, de mit vegyek? - kérdezem máris és készen állok hogy mindent leírjak amit csak akar hogy a legjobbat találjam meg neki. A pénz tudom hogy nem számít ilyenkor. Vettem már neki a nyakkendőtől az alsógatyáig mindent. Pontosan tudom a méreteit és már az ízlését is némiképp. Mint valami jó feleség, komolyan.... - De Miss Sophie ruhájam ár megvan, ki is van fizetve... - ráncolom kissé a homlokom, de ahogy folytatja még inkább összezavarodom. - Magamnak? De hát én nem megyek férjez Cassian, ne kérje ezt tőlem - mosolyodok el, mert nem veszem komolyan a szavait. Mégis mire gondolhat? Lázasan gondolkozom a megoldáson de csak nem hagyja abba. - Amennyi mindent már tudok magáról, persze lehetnék az is de ez... kérem ne viccelődjön, mondja mit vegyek és már repülök is - mosolygok ahogy mindig szoktam, de ahogy rám mered és mondja, csak mondja....lassan elhalványul a mosolyom. - Nem, én nem megyek magához - válaszolok, mert ha ez egy próba akkor elbukom, de nem leheteka főnököm felesége, vagy hoyg azt higgye egy pénzéhes nő vagyok. Persze szeretem hogy jó fizetésem van, de meg is csinálok mindent, olyasmit is ami jóval túlmutat a munkakörömön. - Milyen rossz vicc ez? Hiszen Miss Sophie lesz a felesége... - nem igazán értem, de valahogy már nem találom viccesnek a felém nyújtott bankkártyát sem. Elveszem tőle, hiszen megveszem amit akar de... Én nem leszek menyasszony. Sokszor elképzeltem már magam fehérben, de nem tudom milyen ruhát szeretnék. Aznap csodaszép szeretnék lenni és Ricky oldalán mosolyogni az anyakönyvezető előtt. Nem... nem Cassianén. Várok valami logikus, emészthető válaszra. Hogy nevessen, és azt mondja hogy nevegyem komolyan....
Tárgy: Re: Will you marry me? Vas. Nov. 17, 2024 3:09 pm
Nagyjából erre számítottam. Sophie után ez a tiltakozás csak egy finom kis próbálkozásnak hat, már kellően megedződtem az elmúlt fél órában és hallottam is mindent, kivéve azt, hogy úriember lennék. Kétlem, hogy Aelin annyira ki tudna kelni magából, mint Sophie. Látom, hogy annyira meglepődik, hogy elsőre nem is érti, mit szeretnék, csak egy rossz viccnek gondolja az én remek ötletem. Pedig ez nem vicc, ennek így kell lennie. - De, most mondom, hogy férjhez mész, méghozzá hozzám, a jövő héten. A dátumot pontosan tudod– ismétlem meg egyelőre türelmesen. Fogalmam sincs, én hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben. A különbség köztünk az, hogy én nem is fogok ilyen helyzetbe kerülni. Illetve... a fenébe, ha belegondolok, pont ebben a helyzetben vagyok. Csak én megválaszthatom, kit veszek el kényszerből. Plusz nem vagyok az a romantikus alkat, az én szívembe nem gázol bele a tény, hogy ez egy látszatesküvő. Ha nem ez lenne a nagyfőnök által előírt feladat, valószínűleg nem is nősülnék meg. Soha. - Látod, eggyel több ok, hogy te legyél a feleségem. Hiszen már ismersz, legalábbis jobban, mint Sophie meg az összes többi... barátnőm – elgondolkodok kicsit, tulajdonképpen a szó szoros értelmében barátnőm sem szokott lenni. Ezek csak alkalmi kapcsolatok. Ez így nagyon kényelmes volt. - Ja és hagyd már ezt a magázódást Aelin. Eddig sem volt rá szükség, de most meg kimondottan nem passzol a helyzethez - nagy nehezen veszi csak el a bankkártyát. - Nem, nem vicc. Jövő héten esküvő és a menyasszony, nos... Láthattad az előbb – intek a fejemmel abba az irányba, amerre a volt menyasszonyom elviharzott. - De ezt nem engedhetem meg magamnak. Nagyon sok múlik ezen, nem értheted, még nem, majd egyszer talán... De a sajtó, az összes média értesült az esküvőről, ott lesznek és kizárt, hogy ezt most lemondjam. Esküvő lesz – jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Ha tudná, hogy a legkisebb gondom a média, ő sem lenne ilyen nyugodt. Kész szerencse, hogy a menyasszony személye titkos volt eddig. Sokan próbálták kideríteni, de a titoktartási szerződést soha nem felejtem el aláíratni senkivel. - A munkaköri leírásod 9. fejezetének 10. pontját nyugodtan olvasd el – teszem még hozzá, de felemelem a mutatóujjam, hogy ne vágjon közbe, még nem fejeztem be. - Természetesen nem az van benne, hogy hozzá kell menned a főnöködhöz. De ha elolvasod, rájössz, hogy nagyjából mégis. Ez is belefér – szusszanok egyet egy félmosoly kíséretében és a lányt figyelem. Szegény. Most úgy érzi, tönkretettem az életét és... lehet tényleg azt tettem. - Na jó... úgy látom nem vagy olyan állapotban, hogy vezess. Hol a Revuelto kulcsa? – inkább csak költői kérdés, miközben végigtapogatom magam. - Áhh... – végre meg is találom a zsebemben és Aelin felé lépve megfogom a kezét. - Úgysem ültél még benne. Hidd el, egy élmény lesz... Ez az autó egy másik dimenzióban mozog – magyarázok lelkesen, mintha minden rendben lenne és ez nem lenne más, csak egy átlagos munkanap. A liftbe húzom magammal, ami egyenesen a mélygarázsba repít minket. - Őrület, 2,5 másodperc alatt van százon, úgy érzed repülsz. Persze, ha nem vagy egy félisten sofőrként, előfordulhat, hogy a vér is megfagy benned. Majd óvatos leszek, ígérem – dorombolom a kezdeti lelkesedés után, miközben kicsit felé lépek, csökkentve a köztünk levő távolságot. - Nézd csak... ahh imádom – mutatok a fekete szörnyeteg felé, amikor végre kinyílik a liftajtó és szembe találjuk magunkat a legújabb autómmal. Hát nem egy tömegcikk, az biztos. - Na várj, segítek. Ebbe az autóba már beülni is kaland – kinyitom neki a felfelé nyíló ajtót úriember módjára, hogy aztán magam is elhelyezkedjek mellette és csendben, minden szó nélkül kihajtok a mélygarázsból. Besorolok a városi forgalomba, még nincs módom megmutatni neki, mit tud ez a szupersportautó, de arra is sor fog kerülni. Közben a kihangosítót nyomkodom, elintézek pár hívást, amit ő is hall és amiről neki is tudnia kell. Leszervezem hova menjünk és hogy ott már várjanak is minket, nincs kedvem női ruhák shoppingolásával tölteni a napot. Merthogy másra is szüksége van, ahogy elnézem a mai öltözetét. Nincs vele gond, csinos, de túl... nem is tudom. Az én leendő feleségemnek máshogy kell öltöznie. Ha oldottabb lenne a hangulat, megemílteném neki, hogy tulajdonképpen most az ő munkáját végzem, neki kellene szervezkedni, de inkább lenyelem a kis megjegyzésem, így is elég idegesnek tűnik. - Nem így terveztem én sem. Sajnálom Aelin – mondom végül inkább, hiszen ebben is van némi igazság. Oké, annyira nem sajnálom. De a többi igaz. Nem ez volt a tervem nekem sem. Senkit nem akarok feleségül venni.
Cassian Cooper
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
4
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: Will you marry me? Hétf. Nov. 18, 2024 9:40 pm
Cassian & Aelin
Like the smoke
Még mindig elképedve állok és próbálom összerakni a képet hogy milyen rossz vicc ez hogy én mennjek hozzá hiszen nekem vőlegényem van, és boldog kapcsolatban élünk. Vagyis hát közel abban, mert nyilván nekünk is megvannak a magunk nézeteltéréseink de ez sosem mutatkozott meg a munkámban. Mindig a maximumot nyújtottam, és ezt most sem akarom máshogy de.... - Nem, én .... kérem Cassian, ne viccelődjön velem ilyesmivel.... - kezdeném, de ahogy az arcát figyelem, egyszerűen nem akar mosolyra görbülni a szája. Pedig most mindent megadnék érte hogy nevessen. Akár rajtam is. De... - Nekem vőlegényem van, nem hagyhatom csak úgy faképnél, meg amúgy is szeretem Rickyt - ellenkezek erőtlenül ahogy a bankkártyát fogom a kezemben tanácstalanul. Felnézek rá zavartan de közben ezerrel forog az agyam és próbálom felfogni azt amit mond. Igen, le lett szervezve minden és naponta egyeztetek mindenkivel.... a meghívókat is kiküldték már de.... én nem.... nem.... - Biztosan nem szerepel benne hogy feleségül kell mennem magá...hozzád - akadok el a gondolatban és mire felnézek már csak a kocsikulcsot keresi, mint akinek nem számít hogy én mit mondok. - Akkor..... akkor felmondok. Azonnal, és akkor nem kell.... - formálódik egy terv a fejemben de én is érzem hogy ez halottnak a csók, de azért még reménykedem hogy elenged. Bár annyira ismerem már hogy tudjam nem enged ha valamit a fejébe vesz hiába minden. Ha most engem akar.... - Mi, én.... Cassian, ne... Cassian.... - rebegem ahogy szinte kábultan lebegek utána a garázsba hogy megcsodálhassam az egyik legszebb és legújabb kocsiját. Nagyon impozáns azt aláírom, de hogy én... Sosem merném vezetni pedig autóra is van jogosítványom. Nem messze parkol a motoromtól. - Mikor fogod azt mondani hogy ez csak egy rossz poén? - pillantok rá ahogy beülök a kocsiba miután trükkösen kinyitotta és behajtogattam magam. Nem vagyok nagyon magas, így kényelmesen elférek végül is, de valahogy olyan szűk minden. A bőröm is szűk rám. - Mi van ha én nem akarom és nem megyek el? Nem .... rángathatsz oda erőszakkal.... - suttogom ahogy az első könnycseppeim kifordulni készülnek, pedig megesküdtem hogy sosem fogok pasi miatt sírni és most.... most ez megtörni látszik.
Tárgy: Re: Will you marry me? Kedd Nov. 19, 2024 9:06 pm
Aelin & Cassian
Like the smoke
Ez az egész nem vicc. Hiába hajtogatja, nem fogom elnevetni magam és azt mondani, csak teszteltem. Ez teljesen komoly, még akkor is, ha most hoztam meg a döntést. Az a komolyságán és az elhatározásomon nem változtat. Naponta többszáz döntést hozok meg, az egészen kicsitől kezdve a komoly döntésekig és nem szoktam hezitálni. Tudok dönteni és az esetek többségében tévedni sem szoktam. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés is pont olyan jó lesz, mint a többi. Csak türelem kell hozzá... sok türelem. - Vőlegényed van? Teljesen jó, legalább megvan, milyen érzés menyasszonynak lenni. Mert már nincs sok időd kiélvezni, mindjárt esküvő – fogalmam sem volt arról, egyáltalán van valakije vagy nincs. De már van. Méghozzá én. Szinte kábultan követ mindenhova, nincs más választása, mert határozottan fogom a kezét és szinte húzom magammal. Nem durván, egyáltalán nem, de határozottan. Elnézem formás lábait, ahogy nőiesen és finoman elhelyezkedik a Lamborghiniben, ez nem mindenkinek szokott menni. Elég nehéz az embernek méltóságteljesen beülni egy ilyen autóba. A kiszállás sem egyszerűbb, de biztosra veszem, neki az is menni fog. - Aranyos gondolat, de tudod, hogy a felmondási idő is hosszú... Ebbe ne is menjünk bele – zárom le gyorsan a témát. Próbálkozik, ez azért valahol tetszik, hiszen gondolkodik, okos lány, de... Ebben én fogok nyerni. - Ismersz, tudhatnád, hogy nem szoktam poénkodni. Legalábbis komoly dolgokban nem – fél szemmel pillantok rá, közben tekintetem már az úton, nagy a forgalom. - Ebben a forgalomban nem tudom megmutatni, mit tud ez a vadállat... De majd, ha végzetünk a szalonban... – teszek egy ígéretet, bár tudom, egyáltalán nem érdekli, milyen érzés, amikor a gyorsulás az ülésbe nyomja a testét. Ez az autó sokat tud, de megfelelően kell kezelni ahhoz, hogy meg is mutassa. - De eljössz... Ennyire ismerlek, biztosan ott leszel. De... héé, most ugye nem fogsz sírni? – amikor ismét rápillantok, észreveszem a szemében csillogó könnyeket. Jajj ne, a síró nőkkel soha nem tudtam mit kezdeni, pedig volt benne részem bőven. - A kesztyűtartóban van zsepi. Próbáld meg összeszedni magad amíg odaérünk, bár... majd azt hiszik a boldogságtól sírsz – igazából nem érdekel ki mit gondol vagy pletykál, de azért egy síró menyasszony nem annyira jó fényt vetne rám. Nem tart sokáig az út a nagy forgalom ellenére sem és ahogy a garázsban, úgy a szalon előtt is segítek neki kiszállni. Az ajtó felnyílik, én pedig a kezem nyújtom felé. Hm, finom a bőre, jó hozzáérni... Elképzelem, hogy máshol talán még selymesebb és... elég. A feladatra kell koncentrálnom kettőnk helyett is, hiszen Aelin láthatóan továbbra sem tudja, hogy álmodik vagy ez a valóság. A szalonban minden úgy megy, ahogy elterveztem, teljes kiszolgálásban részesülünk és fogalmam sincs mennyire utálja a menyasszonyom a helyzetet, hogy egymás után több ruhát kell felpróbálnia, de azt hiszem sejtem. Nagyon utálja. Ezekbe a ruhákba egyébként is hogyan lehet bejutni? Bonyolult. Gondolom levenni is, de ha arról lenne szó, szerintem gyorsan kihámoznám belőle. Sorban próbálja a ruhákat, néha felpillantok és csak egy mozdulattal jelzem, hogy nem... Eddig egyik sem tetszik. Túl hosszú... Túl fodros... Túl csipkés... Túl unalmas... A telefonom nyomkodom, amikor újra érzékelem a jelentétét és felpillantok. A szemem le sem tudom venni róla, úgy érzem megáll egy pillanatra az idő. - Gyönyörű vagy – suttogom és felállok a kényelmes fotelből, hogy odalépjek hozzá. Megfogom a kezét és megforgatom, mintha máris az esküvőn táncolnánk. A ruha hosszú, hófehér, visszafogottan csillog, de kellően dekoltált. Úgy mutat többet a kelleténél, hogy közben nem közönséges. - Tökéletesen áll... – úgy pillantok rá, mint aki mindjárt felfalja a tekintetével. Aztán egészen közel hajolok hozzá, teljesen bemászok a személyes terébe. - De majd másik bugyit vegyél fel alá – suttogom a fülébe és gyors puszit nyomok rá, aztán már el is húzódok, még mielőtt viszonozná a kedvességet. - Ezzel még nincs vége a vásárlásnak – jegyzem meg mellékesen, gondolom mennyire fog örülni neki a menyasszonyom.