Grafikus designernak tanul a Manhattani egyetemen.
Play by
Canival Luvia
Mesélj magadról
Első ránézésre azt lehetne mondani rám hogy magam vagyok az ördögi tinédzser megtestesülése. Ami azonban több helyen is vérzik, hiszen rég elmúltam már tizenhat, és nem is vagyok olyan rossz. Leszámítva a sebészi beavatkozásokat. Szóval, van az amit látni és van amit nem látni. A külsőm alapján mindenki azt hiheti hogy egy erőszakos, semmivel nem foglalkozó, ördögi lény vagyok, ami minden este macskát áldoz a sátánnak. Na, hát ettől nem is lehetne messzebb lőni. Nem vagyok én gonosz bár a sznob körökben elég rossz a hírem, de az nem érdekel. Mert hát hozzá kell tennem, hogy elég jó családba születtem, és apám neves üzletember egy nagyobb szállodalánc vezetője és így nem igazán kell panaszkodnom a megélhetésre, de egyszerűen én nem bírom azt a világot. A bátyám persze kiköpött apám, és minket akart kinevelni második generációnak hogy majd átvegyük tőle a láncot és vezessük ketten az egészet igazságosan. Szeretem a családom, és a bátyám is de engem az egész nem érdekel, és így inkább elkezdtem kilógni a sorból. A fülbevalókkal kezdődött, aztán... piercingekkel és aztán tetoválások jöttek. A nyelvemet kb három éve vágattam el. Persze ekek mellé a hajstílusom is változott és a visual kei megtestesülése vagyok. Ami még szintén jött a sok vita apámmal és a bátyámmal hogy nem igaz hogy nem tudok felelősségteljes lenni. Tudok én. Csak nem akarok. Nem akarok üzlet ember lenni, fekete hajjal és mogyoró szemekkel élni, és mindennap öltönyt húzni és nyakkendőt kötni. Nem akarok olyan lenni, mint ötszázezer másik ember, én Én akarok lenni, nem pedig,... mindenki más. A családi nagyjeleneteket igyekszem mindig elkerülni és csak karácsonyra megyek igazából a családi ház közelébe, amikor mindenki együtt van. Annyi elég egy egész évre is. Utálom hallgatni hogy mennyivel jobb a bátyám, mert sikeres üzleteket köt, meg jegyben jár meg minden. Amire nekem semmi érkezésem sincs és nem is akarom. Ettől még, nem gyűlölöm őket, csak nehezebben jövök ki velük mint kellene. Ettől még nem vagyok gonosz és a családom se tagadott ki, csak nem értenek meg engem, amit nem rovok fel. Valahol félresiklottam, de nem miattuk, hanem inkább magam miatt. Gyűlölöm a korlátokat és utálom úgy érezni hogy keretek közé vagyok szorítva és megfojt az érzés amikor nem lehetek önmagam. Nem vagyok olyan rossz ám. Megvannak a magam jótulajdonságai, és nehezen tudom elképzelni hogy úgy éljek hogy nem tehetem azt amit akarok. Általában jókedvűen és pozitívan állok a dolgokhoz és próbálok minél inkább kiszámíthatatlan lenni, hiszen egyszer élünk, nem igaz? Szeretek őrült dolgokat csinálni, és hirtelen dönteni és volt már olyan is hogy ebből adódott némi zűröm is. Volt amikor megkergettek, mert rossz lánynak udvarolta, és volt olyan is hogy totál kiütve azt sem tudtam hogy a fenébe vagyok. Én csak élvezem az életem, hiszen egy van belőle. Szeretem: a fagyit, az édességeket, a fájdalmat, és a bdsm szexet, extrémnek lenni, és szabadnak Nem szeretem: kötöttségeket, öltönyt, nyakkendőt, és az uncsi szürke embereket, meg az ostobaságot.
Történet
-Tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a leglököttebb a vidéken? – állok meg az egész alakos tükör előtt ahogy rendbe szedem a megjelenésem. Kis baráti társassággal vagyok és persze dőlnek a röhögéstől egy kevés alkohol után, hogy mennyit páváskodok a tükör előtt. Tény és való, rosszabb vagyok néha mint egy menyasszony, de nem kések el sehonnan, mert időben nekiállok rendbe szedni magam ha olyan a helyzet. Most viszont csak megjátszom magam és illegek-billegek a tükör előtt. A négy legjobb barátom van itt, és ebből is az egyik az akivel mindent meg tudok osztani a legkínosabb témákon túl is. Most viszont csak lazulunk egy könnyű pipa mellett és éppen arra próbáltak rávenni hogy valljam be ki tetszik nekem a fősuliról. Van egy pár csinos lány, és lenne akinél érdemes is lenne kicsit pedálózni de... nem akarok. Miért rontsam el a boldog szingli életemet? Van nekem éppen elég más bajom is, és mindig találok valakit aki enyhít a magányomon amikor épp ledönt a lábamról, és mindig akad egy domináns is, aki alá bedőlhetek ha épp erre van szükségem. - Tiszta lökött vagy... - röhög az egyik barátom, és hercegnősen megemelem a képzeletbeli szoknyámat. - De legalább unalmas nem vagyok - nevetek fel én is ahogy visszatelepszem közéjük, és folytatjuk a játékot. Klasszikus, felelsz vagy mersz, és éppen nem is tudom mi jött de valamit kellett magam produkálnom és sminkeltem egyet meg lencséket tettem be és most ilyen kis démonfajzat vagyok. Persze csak ránézésre. Amúgy nem vagyok gonosz fajta inkább olyan, aki ijesztőnek néz ki de meglepődnek ha kinyitom a szám, és értelmes dolgok jönnek ki rajta. Itt nőttem fel, kettős állampolgár vagyok, és kitűnően beszélem az angolt is meg a japánt is. Mert ilyen multifunciós vagyok, és ennek ellenére is társasági lény. - Oké oké. Akkor most jönnek a ciki élmények. Shuu, neked mi volt a legcikibb amit átéltél? - szegeződik nekem a kérdés, és pislogok kettőt, hogy mi ez már megint én jövök. Elgondolkodom a kérdésen hogy mi is volt az az élmény. Volt pár ciki helyzetem az igaz de... - Nos... nem fair hogy már megint én. Mintha engem akarnátok ma kitárgyalni.... - húzom össze a szemeimet. - A legcikibb hát... tudjátok... középsuliban volt az a lány. Aisha és hát eléggé bejött nekem, és végül el is mentünk hozzá, nem volt otthon senki és mondom akkor rá is moccanok meg minden. Aisha szép volt és szexi, fehérneműben meg még inkább, rá is indultam rendesen aztán az előjáték után amikor már éppen... beakartam tenni, lecsúsztam a selyemágyneműről.... - sóhajtok fel, mert most így belegondolva vicces, de ott rettentő kínos volt. Végül is, a szőnyegen szeretkeztünk, és nem volt akkora gáz, de azért... nem szívesen emlegetem azt a helyzetet. Még mindig zavart mosollyal beszélek róla. - Neeee Shu, komolyan? Baszzkiiiii, ez aztána szívááás - röhög fel Shin. Egyetértően bólogatok. - Haa, nekem mondod? Én voltam ott... - temetem az arcom a kezeimbe, de aztán elindul a többiek sztorizása is. - Jó jó várjatok. Mondok jobbat... Egyik este bulizni mentünk és... - jön Shin sztorija amit én már hallottam hogy idő előtt elsült. Ő az egyetlen aki tudja, hogy néha milyen az ízlésem, és ő ismeri egyedül a családom, és tudja hogy igazából rohadtul nem kéne semmit szerkesztenem, meg rajzolnom a modell ügynökségnek, akkor is lenne elég pénzem. Mert gazdag ficsúr vagyok. Sosem árulom el senkinek, és nem mutatkozom együtt a családommal, így nem jönnek rá. Elég szociális vagyok, hogy senki ne kezdjen rugózni hogy miért nem látják sose a szüleimet körülöttem. Dédelgetek egy két titkot, amit csak Shinnel osztok meg és ő az egyetlen aki azt is tudja hogy bár kényszerűen de majdnem jegyben jártam egy nővel, akivel végül mégsem találkoztunk. Az elitnek már riasztó lehet a kinézetem is, hát még a megjátszott bunkóság amit mindig magamra erőltettem amikor randiztam ezekkel a nőkkel. Egyiket se akartam magaménak. Azt akartam hogy mindegyik meneküljön el, és pnaszkodjon hogy mekkora seggfej vagyok, és szerintem ennek hála hogy az utolsó már el sem jött és apám végleg felhagyott vele. Azt hiszem akkor amikor elvágattam a nyelvemet is. Ez már tűrhetetlen volt a szemében, és szerinte megcsonkítottam magam pedig még csak nem is sejpítek tőle. Azért kezdem megszokni a gondolatot hogy végül magányosan fogok meghalni.... Na jó nem, ilyesmire nem is akarok gondolni és inkább beleiszom a sörömbe, és nevetek ahogy a többiek is. Jól érzem magam velük, és ők nem ítélik el a kinézetem, bár egyikük sem olyan meredek mint én. Shinnek van pár piercingje és lila csíkok a hajában de ennyi. Szolidan visszafogott. Én nagyon drasztikus voltam, és ennek a kilencvenszázalékát még visszacsinálhatnám ha akarnám, de nem akarom. A nyelvem és a tetoválások amik maradandóak. Hát, nem leszek szállodaigazgató, milyen nagy veszteség a világnak. Nem untatnak halálra a számok. - Srácok mi lenne ha tömnénk még egy pipát a játék mellé? Ez már kezd... kialudni - vizsgálom meg a pipát és ahogy lelkendeznek újra töltöm. Új szenet teszek bele, és ártalmatlan gyümölcsdohányt. Szeretem az ízét. - És arra emlékeztek amikor... - kezdődik egy új mese és felnevetek ahogy felidéződik a középiskolai ballagás. Ott már színes hajam és piercingjeim voltak. - Jajj, az igazgató majdnem kitért a hitéből amikor meglátott így - helyeselek, és arról a napról ködös emlékeim vannak mert a ceremónia után úgy berúgtam mint a szamár. Bár már nem tudom mire ittunk Shinnel, de valamire nagyon és sokat. - Uhh a szörnyű másnaposság is rémlik onnan... - panaszkodok über cuki fejjel, mire megint röhögés lesz. Tudják hogy két napig beteg voltam tőle, aztán nem tudom... eladtam a májam és kaptam egy másikat ami jobban bírja. Vagy csak simán kevesebbet iszom. Nem tudom. - Te Shu, az egyetemen is voltak vad bulik nem? - kérdez Reishi ahogy elhever. Őt már ott ismertem meg, szaktársak vagyunk. - Jah a gólyatábor? Hát... azt hiszem ott is bemutatkoztam elég rendesen - minden hülyeségbe bele mentem, és nem voltam szégyellős, és azt hiszem ezt sokan meg is jegyezték, pláne mikor megcsókoltam egy srácot és az halálta ijedt a villás nyelvemtől. Én majd meghaltam a nevetéstől. - Jah elég elvetemült voltál ahogy megcsókoltak Dereket, szerintem máig nem heverte ki szerencsétlen - helyesel, és megvonom a vállam, amolyan madonnásan. - Miért hazudtoltam volna meg önmagam? Az egyáltalán nem vicces, és azt hallottam hogy a gólyatábor mókás egy dolog. Derek meg helyes volt - nevetek én is fel ahogy beleszívok a pipába. Jó emlékek ezek, van belőlük egy csomó. - Az biztos. Meg azt is hallottam ám Shuu hogy szereztél VR szemcsit. Játszhatunk vele? - kérdezi Sam, aki szintén egyetemi barát. - Már azt hittem senki nem veszi észre, pedig direkt odaraktam hogy lássátok - nevetek és feltápászkodom, ahogy odimbolygok. Elzsibbadt a lábam de kurvára. - Na, mit játszunk? Saber Beat? - emelem meg a két kis mikrofonszerű akármit, amik majd a kardok lesznek.
Órákkal később, kimerülten heverek a nappalim közepén, rendesen elfárasztottuk egymást, és mindenki ott aludt el ahol van. Jó érzés a csend, és a zsongás hiszen nem vagyok egyedül, és azzal a boldog tudattal alszom el, hogy egy jók sikerült estét tudhatunk magunk mögött. Az életem zajlik, és én imádom.
Igazán extrém a kinézeted, semmi panaszod nem lehet az önképedre, te is nagyon tisztában vagy önmagaddal, és elég határozott vagy az elképzeléseiddel, és a jövőbeni dolgaiddal is. Kevesen mernek szembe szállni a családi tradíciókkal, főleg abban az országban, ahonnan a szüleid is származnak. Ez pedig hatalmas bátorságra ad okot, a részedről. De szerencséd, van egy bátyád, aki mindenben simul a szüleid akaratának, és még ha ki is vannak akadva a kinézetedtől? Kit érdekel? Téged sem, még ha ez egy kicsit is zavarna, nem látszik rajtad. A törénet részed, pedig megmutatja, hogy mennyire központi emberke vagy a baráti körödben, szereted a pörgést, és nyüzsgést , teljesen igazad van, hogy nem akarsz beállni a sorba a családi bizniszben, élj meg mindent, most, amíg teheted! Tetszik ez a felfogásod. Szerintem, nem fogsz magányosan meghalni, mert rengeteg barátod van, rengeteg helyre eljársz, biztos, hogy lesznek vagy lesz valakid, aki kiegészít téged, és támogat, nem pedig meg akar törni, és leszegni a szárnyaid.