Az utam egyenesen ide vezet a Labyrinth szalonba, ahol a tetoválásaimat készítették az elmúlt pár évben. Az itteni csávó nagyon jól rajzol, és minden mintájával elégedett vagyok, a fájdalom meg nem számít, mindenhol ugyanúgy fáj a tű érintése. Kellemes, boldog fájdalom és zsibbadás. Szeretek ide járni, laza a hangulat is és Drake is jófej.
A szalon állok meg, megvan az időpontom hogy befejezzük az egyik művét és talán másra is futja még időnk. Azt írta hogy ma én vagyok az utolsó vendége, ami azért egy elég nyilvánvaló utalás hogy ne siessek sehová.
Elszívom a cigim, elnyomom a csikket odakint aztán lépek csak be a fekete-vörös dizájnú stúdióba. Legalábbis legutóbb még így nézett ki a hely, de ha Draket elkapta az öt perc azóta, simán képes volt átalakítani az egészet. Nem egy elveszett gyerek azt kell mondjam, és elég kigyúrt és izmos hogy tetszen is.
- Szeva Drake! - lépek beljebb hogy kiszúrjam hol héderel éppen, és mit ad az ég éppen a kanapén ülve találommeg, egy rajzolótábla felett. Nem különösebben lepődöm meg rajta, mert mindig rajzol és általában szeretem az újításait. Mindig van egy elképzelésem, és mindig van egy plusz javaslata amitől jobb vagy szebb vagy teljesebb lesz a kép és ezt nem minden tetoválóművész adja meg. Csakis a legjobbak, és így tudom hogy jól választottam amikor az egyik ismerősömre hallgattam és idejöttem.
- Nos, megjöttem és boldogan vetem alá magam a tűidnek, mint mindig. Megrajzoltad a minntámat? - kérdezem kíváncsian és próbálok lesni hogy mi szerepel a rajztábláján.

Ami azt illeti, átfestettem azóta a logót, és mélységesen elégedett vagyok a végeredménnyel, megmaradt azért benne a fekete és vörös is, de került bele, kék és zöld, és olyan, mintha ki akarna szakadni a falból. Imádok alkotni. A környék is az én firkáimmal van tele. De, nem is szólnak rám a yardosok sem, mert tudják, hogy itt én tartok rendet, miattam nincs civakodás, persze a hátam mögött azért ott van egy banda is, többnyire az irántam, és a bátyám iránt hűségesekből. Már nem kell sokáig tűrnünk. A múltkori balhé a kis kívülállóm miatt, aki a youtube oldalam tartja karban, majdnem elpattintotta a húrt, de megbeszéltük Billel, hogy még várunk. Fél fülemen a fejhallgatóm, és az asztalon az e cigim, a kezemben a rajz tabletem, és  a mintát tervezgetem még most is, az utolsó pillanatig. Volt egy takarásunk, a bal karján, ott már be is színeztem a rózsát, oda gondoltam, hogy folytatódhatna a minta koponyákkal, és a koponyák tetején egy nyíló rózsabimbó, már csak a színeket kell átbeszélnünk, kék a takaró rózsa, de a többit lehetne, kék és zöld egyvelege, afféle poisonos világ, ha már koponyákról van szó. Amióta betöltötte a huszonegyet, elég gyakran jár hozzám, amit nem bánok, és végre… Zsivány mosolyt eresztek felé, ahogy megérkezik. Tetszik a kék szeme, intek neki, és kikapcsolom a telefonomon a zenét is, majd félre teszem a fejhallgatómat is.
- Ezt  találtam ki a takarásod fölé, csak a színekkel variálok még. Kérsz valamit inni, míg átbeszéljük? – mert telefonon elmondta, hogy mit akar, amikor bejelentkezett, és szinte rögtön fel is skicceltem, de más, amikor itt van a vevő, és átnézzük együtt, ilyenkor még tudok változtatni, de amikor már rá kerül…akkor már nehezebb. Megoldható, de nehezebb, és így is ki kell várni a gyógyulási folyamatot, addig meg a rossz döntésével fog együtt élni, pár hétig.
-Mesélj, hogy vagy a legutóbbi tetoválás óta? – pillantok rá, ahogy egy kicsit félre teszem a tabletet, és elindulok a hűtőhöz, melóban sosem iszom, amikor varrok, majd csak utána, így az új recepciósunk vegán akármilyenes gyümölcs italáért nyúlok, meg egy üveg vízért, ezt előre kikészítem. Maddoxnak is kiveszem az italát, amit kért, és odanyújtom neki, majd visszaülök a helyemre, még ketten fertőtlenítik a területet, és elbeszélgetnek egymással, de hamarosan ők is elmennek.
- Otthagytad a bandát, és csaposként nyomulsz még mindig…? – persze az előző bandája is jó volt, az énekes hangja jó volt, de állítólag kiállhatatlan személyiség. Xander azt hiszem.

Alig vártam már hogy jöhessek tetováltatni, mert kell ez az érzés, és a jó társaság, mert meg kell hagyni Drake elég jó. Mondanak róla és a testvéréről sok mindent, de engem nem érdekel, sosem adtam a pletykákra. Nem ettől lesz valaki érdemes vagy érdemtelen a csodálatos társaságomra, és ha valakit kedvelem, akkor a föld is visszafelé foroghat, akkor is így lesz. Drake esetében meg pláne mert hát lássuk be töltöttünk együtt egy két szép éjszakát, és egyiküket sem fenyegetett a hűség árnyéka. Ez csak testiség, semmi elköteleződés, és már széles a mosolyom ahogy belépek a szalon ajtaján, és nem is csalódok. Ott tesped a kanapén, a rajztáblájával, és remélhetőleg az én mintámon dolgozik ha már egyszer megbeszéltünk egy időpontot ide.
Legutóbb is gyönyörű munkát végzett, és imádom minden egyes tűvonását amit a karomra vésett és most a takarást folytatjuk egy koponyás rózsás mintával, amiben maradtunk.
Befáradok és megállok előtte, kezet nyújtok neki, vagy nem tudom hogy miként akar éppen üdvözölni de nyitott vagyok mindenre.
- Ühm, egy kólát elfogadok, köszi. Na, mit találtál ki? Uh, de menőőőőő. Ahha, hát nem tudom. A takaró rózsa az kék de a többi az lehetne ilyen kékes zöld, világosodó árnyalat - gondolkozom el, ahogy szemügyreveszem a mintámat. Csodálatos lesz a karomon, már most szerelmes vagyok bele. Látom magam előtt, és érzem is a böködést. Ahh, már nem bírok magammal.
- Remekül, köszi. Tök szépen gyógyult és csak két napig eregette a színét és a vérem, de aztán minden további nélkül rendbe jöttem. Nem is fájt nagyon szerencsére - mesélem lelkesen, és meg is mutatom neki a mintát. Tankönyvszerűen gyógyult, szóval mehet rá minden a második körben. Ledobom magam mellé hogy tervezgethessünk a színekkel. Beleiszom a kólába.
- Jah, ne is mondd. Nem akartam, de.... van amikor egyszerűen nem működik az emberek közötti kémia, és minden próba csak veszekedésbe fulladt.... Xander meg felbaszta magát azon, hogy mindenki lelépett és azt hiszem extrán rosszul vette hogy végül is én is beadtam a törülközőt - sóhajtok fel, ahogy a hajamba túrok, és keresztbe vágom a lábaim.
- Most egy új bandában vagyok, egy énekesnőt egészítek ki harmadmagammal és alig várom hogy beinduljunk - dörzsölöm össze a kezeim izgatottan.
- Veled minden okés? Megy a bolt rendesen? - kérdezek vissza, hiszen azontúl hogy a tetoválóm, még haver is. Érdekel hogy van.